AKADÉMIAI LEVELEZŐ TAGSÁGRA TÖRTÉNŐ AJÁNLÁS

I.                ADATLAP

II.            INDOKLÁS

Legfeljebb három gépelt oldal terjedelemben térjen ki a javasolt személy tudományos munkásságára, annak fő irányaira, az elért eredményekre. A javaslat tartalmazza a társadalmi, tudományos-közéleti, tudományszervezési és oktatási tevékenységet is. Foglalja magába a kiemelt eredmények rövidített bibliográfiájának adatait is ˙(zárójelben).

Varga Károly szociológusi pályafutása pár év híján fél évszázadot ölel át. Ezen másfél emberöltő alatt fő törekvése volt, hogy a tudományos érvényesség-igényt kielégítő – ezért leginkább dinamikus modellekben hipotetizálható és fejlett empíriával ellenőrizhető - új kutatási-akciókutatási eredményeket hozzon létre. Ezekből listázunk az alábbiakban az öt évtized bontásában egy válogatott sort. (A hazai és külföldi publikációk – kötet, folyóiratcikk, konferenciaadalék - azonosításához utalunk a szerző kb. 400 tételt felölelő bibliográfiájára.)

(1) A ’60-as évekből két eredményét emeljük ki.

(1.1) Az axiológia és szemantika diszciplína-párost megalapító Charles Morris értékrendszert vizsgáló módszerével 1963-ban öt magyar egyetem csaknem ezer hallgatójával végzett vizsgálatot (aminek eredményeiről egyetemi doktori disszertációjában, egy Akadémiai Kiadónál megjelent kötetében (1968) és egy Journal of Cross-Cultural Psychology (1970) tanulmányában számolt be). Ez egyfelől azt az eredményt hozta, hogy a magyar értékrendszer az aktív hozzáállás és emancipáltság tekintetében közelebb állt az USÁ-éhoz, mint a Choynowsky által vizsgált lengyel. Másfelől a belső régiók összevetésében azt, hogy a debreceni egyetem vonzáskörébe tartozó kelet-magyarországi fiatalok életfelfogásában erősebb egyéni érdekérvényesítés található, mint a fővárosi ill. dunántúliakéban. (Amit négy évtizeddel később egy, a vízügyi igazgatóságok hálózatában végzett regionális kutatása megerősített.) - A hazai értékrendszer-vizsgálat e korai elkezdése - az MTA Szociológiai Intézetet megalapító Hegedűs András bátorításával - áttörést jelentett a történelmi materializmusból a korszerű társadalomkutatásra való áttéréshez. Így 10 évvel később Hankiss Elemér új impulzussal folytathatta a hazai értékkutatást. De ugyanez az 1963-as vizsgálat indította el a szerzőnek a nemzeti karakter meghatározásához (Szekfű, Babits, Bibó nyomdokain) adalékkal szolgáló munkásságát is.

(1.2) A Szalai Sándor kezdeményezte nemzetközi időmérleg-vizsgálatok kölni egyetemi koordinátoraként a 11 ország időmérlegének és országos válási rátáinak korreláltatásával kimutatta, hogy az országra jellemző házassági kohézió szintjét szignifikáns mértékben befolyásolja a házasfelek együtt-töltött idejének hosszúsága, kivéve ha ez az együtt töltött idő a közös tévénézés (1972).

(2) A ’70-es évtizedből három kutatási eredményét említjük:

(2.1) Mivel az Amerikában töltött 1970-es kutatóéve (Pennsylvania és Berkeley egyetemek) alatt írt Modernizáció és tömegkommunikáció (1973) c. könyvét Berend T. Iván és Kulcsár Kálmán lektorálta, az ő tekintélyük folytán a modernizáció kategóriája erős kihívójaként jelent meg akkori KGST-változatának, a cseh Richta által kreált Tudományos-Technikai Forradalom (TTF) fogalmának és szűkebb kutatási programjának. Így a modernizáció homloktérbe állításával főleg Kulcsár Kálmán kutatásai jelentősen átstrukturálták a hazai társadalomkutatás fogalmi eszközrendszerét.

(2.2) A McClelland (Harvard) és Heckhausen (Ruhr Egyetem) neveivel fémjelzett teljesítmény-motiváció kutatási terület adaptálása első erőpróbájaként a hazai vegyipar és gyógyszeripar K+F projektjei hatékonyságát vizsgálta. Közben szerzett pszichológusi diplomája által legitimálva, pszichometrikus eszközökkel derítette ki, milyen hatással van a projekteken dolgozók motiváció-struktúrája a projektek sikerességére. Itt olyan váratlan („serendipity”) felfedezés szerencséjében részesült, ami nemcsak kandidátusi disszertációjának lett súlyponti magja, de a londoni Tavistock Intézet folyóiratában, a Human Relations-ben történt publikálása (1975) révén egy ENSZ-misszióra való felkérés alapja is lett. Maga a felfedezés az volt, hogy azok témasikerének valószínűsége, akikben alacsony volt a hatalmi motiváció, teljesítmény-motiváltságuk erejétől függetlenül közepes maradt. Azok esetében viszont, akiknél a teszt magas hatalmi motivációt mutatott ki, a sikeresély polarizálódott: ha egyidejűleg erős teljesítmény-motívum is azonosítható volt bennük, projektjeik siker-valószínűsége magasra szökött, ennek hiányában azonban projektjeik független ismérvek alapján kudarcként lettek elkönyvelhetők.

(2.3) A Human Relations-cikk nyomán az UNIDO megbízást adott a kutatónak az Indonéziában, Pakisztánban, Iránban és Lengyelországban szervezett teljesítmény-motivációs tréningek hatásának vizsgálatára, ami kimutatta, hogy a McClelland-módszerű tréningen résztvevők egyik részének javult a motivációstruktúrája, másik részének pedig üzleti sikeressége. Ám a két javulás nem korrelált egymással. E paradoxon megfejtését publikálta legtöbbet hivatkozott tanulmányában: „Who gains from achievement motivation trainings?” (VIKALPA, Journal of Decision Makers, 1977) és adta elő a kolumbiai Cartagenában rendezett Akciókutatási Világ-Szümpoziumon (1978). Az ENSZ-misszó nyomán egy 100.000 $-os UNIDO-projectben („Developing a National Competence in Human Resources Development /UF-HUN-78-101/”) honosította ezt a humán-technológiát, amiből a következő évtizedben jelentős vezetéstudományi diszciplína és sikeres üzletág lett. Adatai feldolgozására a Ruhr-Egyetem Heckhausen-vezette Motivációkutató Intézetébe kapott egyéves meghívást.

(3) A ’80-as évekből az előbbiekből kibontakozó két eredménysorozatát idézzük fel:

(3.1) 1980-ban bekapcsolódott a szervezeti értékeket vizsgáló holland Geert Hofstede, akkor 40 ország IBM-intézeteire kiterjedő (azóta 74 ország nemzeti értékrendszerét feltérképező) kutatásába. (Vö. Hofstede 2008-ban magyarul is megjelent könyvét VK bevezető tanulmányával.) A „szervezeti kultúrák világtérképén” a „hatalmi distancia” és a „bizonytalanságkerülés” koordinátáiban mérte be a magyar értékrendszert, ami minket a német tér-negyedbe helyezett el. Ez azzal a praktikus következménnyel járt, hogy amikor a ’80-as évektől megsokasodott a nyugati szervezetfejlesztő rendszerek kínálata, és ezen belül homloktérbe került a Management By Objectives (MBO) programja, VK akciókutató-csoportja a Hofstede-világtérkép evidenciája alapján nem az amerikai változatot importálta (amely az angolszász lezserség /alacsony bizonytalanságkerülés/ és a szervezeteken belüli magas hatalmi distancia miatt távolabb állt a magyar mentalitástól), hanem az erősebben leszabályozó /magasan bizonytalanságkerülő/, de a Mitbestimmung révén a szervezeti szintek között alacsonyabb hatalmi távközt engedő német-osztrák modellt és design-t (Führung durch Zielvereinbarung).

(3.2) Ennek alapján az Ipargazdasági Intézet és a Közgazdasági Egyetem Szervezési-Vezetési tanszéke színeiben több vállalattól szervezetfejlesztő akciókutatásra kapott megbízást a Megegyezéses Eredménycélokkal való Vezetés (MEV) rendszerének kiépítésére és működtetésére (pl. a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat országos hálózatában öt évig, a Mecseki Szénbányáknál négy évig, a Richter Gedeonnál három évig). Az O/HRD humántechnológiát alkalmazó projektek eredményeiből védte meg 1984-ben MTA-doktori disszertációját, amit az Akadémiai Kiadó „Az emberi és szervezeti erőforrás fejlesztése” címen két kiadásban (1986, 1988) jelentetett meg. A kötet kézikönyve lett a szervezet- és emberierőforrás-fejlesztés új hazai diszciplínájának. Akciókutatási eredményeit hazai és külföldi folyóiratokban és az általa szerkesztett Szervezetfejlesztési Füzetek-ben publikálta. Máriás Antal tanszékvezető felterjesztésére a BKE rektora 1990-ben „címzetes egyetemi tanárrá” nevezte ki.

(4) A ’90-es évekből három olyan kutatási eredményét emeljük ki, melyekre innen induló két új munkaköre – a Magyar Gallup Intézet kutatási igazgatója, ill. a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szociológiai tanszékvezetője – vállalásaiból fakadtak.

(4.1) A Gallupnál ’93-ban egy, a rotterdami Erasmus Egyetemmel közösen végzett adózási attitűd vizsgálatban (a híres, Strümpel-féle kérdésfeltevéssel: „Mit érez, amikor adót fizet?”), először azt az érdekes, ám félrevezető eredményt kapta, hogy nemcsak a holland és magyar minták között jelentkezett rendkívül erős különbség (míg a hollandok 60 %-a érezte úgy, hogy „Hozzájárulok valamihez” és csak 14 %-a úgy, hogy „Valamit elvesznek tőlem”, addig a magyaroknál ez fordítva volt), hanem a magyar mintán belül a politikai pártok szavazóbázisai között is. Míg a jobbközép pártok szavazói közelebb álltak a holland mintázathoz (kb. 20 %-uk „hozzájárulást” érzett és kevesebb, mint 40 %-uk „megfosztást”, addig az MSZP-ének csak 10 %-a érzett „hozzájárulást” és 70 %-uk „megfosztást”). Ebből az adatból elhamarkodottan vonta le a következtetést (Valóság, 1994), hogy a konzervatív politikai gondolkodás mint olyan korrelál a „nyugati típusú” adózási attitűddel és az utódpárti a „keleti típusúval”. - Az 1994-es parlamenti választások után azonban a képlet 180 fokos fordulatot vett. Most az MSZP szavazói emelték „hozzájárulok” attitűdjük arányát több, mint a háromszorosára és csökkentették korábbi „megfosztottság” érzetüket majdnem a felére, és az ellenzékbe került jobbközép szavazóinál fordultak meg ugyanilyen arányban a százalékok. Mivel ez a pólusváltás az 1998-as újabb parlamenti fordulattal újból megismétlődött, a kutató megfogalmazta – és egy olaszországi IAREP-SABE konferencián (Belgirate, 1999) „Political and psychological contents of the Strümpel-question” címen előadta - a felfedezés-értékű tételt: a közterhekkel való elégedetlenség döntő tényezője, hogy elvbarátaink kormányzati vagy ellenzéki pozícióban vannak-e. Az itt ható dinamikát értékszociológiai modellben értelmezte.

(4.2) A Gallupnál végzett vizsgálatai közül még kitüntetett figyelmet nyertek a Noelle-Neumann-féle „hallgatás spirálja” és a hozzá kapcsolódó, Merton-féle „pluralisztikus ignorancia” modelljeivel elért választás-szociológiai eredményei (amikről több JEL-Kép cikk mellett az Allensbachi Demoszkópiai Intézet szümpoziumjának díszvendégeként számolt be 1994-ben). E kutatási terület érdekessége, hogy a témát pázmányos tanítványa, Bodor Tamás vitte tovább és szerzett vele MA-fokozatot a New York Albany Egyetemen

(4.3) 1990 nyarától a BKE címzetes egyetemi tanáraként kezdte meg Erdő Péterrel, Maróth Miklóssal, Roska Tamással, Vízkelety Andrással és másokkal a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezését. A szociológiai tanszék alapításában a Ruhr Egyetemről adaptált reformegyetemi curriculum-ot hasznosította. A szakon értékszociológiát, szervezetszociológiát és médiaszociológiát, a karon általános szociológiát oktatott. Vállalatoknál szerzett minőségbiztosítási tapasztalatait hasznosította az egyetem minőségfejlesztő programjaiban. Munkatársaival megvalósította a szociológián belüli szakosodást („kultúra és kommunikáció-”, „gazdaság- és szervezet-”, „politika és jog-” valamint „település-szociológiai” szakirányokkal). Elindította a posztgraduális tagozatot. A tanszékalapítás decennáriumára Pókhálóból szőtt kötél címmel a Társadalomkutatásban publikált beszámolót. Szociológus hallgatóit didaktikailag preparált (ál)kutatások helyett az elnyert pályázatokra (PHARE, OTKA, OFA, FKFP stb.) alapozott „Lehrprojekt”-eken való „inaskodásban” foglalkoztatta. A „Pázmány Szociológiai Műhely” sorozatból aktív pázmányos évei alatt csak az első kötet készült el „Vallásosság-szindróma és polgári társadalom” címmel és „Szociológiai hipotézisek megvitatása a világnézeti helyzet alakulásáról” alcímmel. Ebben a Kármán Tódor által elindított Delphi-műfajt honosító vitakötetben „Az értékkonzervatív világnézet néhány tisztázatlan pontja” c. bevezetőjére Buda Béla, Hankiss Elemér, Jelenits István, Kreutz Henrik, Mádl Ferenc, Morel Gyula, Várszegi Asztrik és mások válaszoltak kritikusan vagy megerősítően, amiből összegzésül olyan közös problémamegoldó koncepciót alakított ki (külön válaszokkal és egy záró-tanulmányban integrálva), amely - a két pólus: Komoróczy Géza, ill. Tőkéczki László - tételezései közé feszítve („az új vallásosság mozgatóereje csak az lehet, ami az új nem-vallásosságé: az egyéni felelősség” versus „túl kell lépnünk a gettósított maradványkereszténység dinamikátlan »törvénykedésén«”) - a Michael N. Ebertz német pasztorál-teológus féle „Zivilisierung Gottes” koncepciójához közelített.

(5) Az ötödik, vagyis a 2000-es évtized – szemben a korábbiakkal, ahonnan nagyjából befejezett kutatási output-okról számolhattunk be -, ma is folyamatban lévő vizsgálatokat tartalmaz.

(5.1) Az évtized elején a Pázmányról való nyugdíjazása alkalmat adott a kutatói pályafutás egyik vonulata eredményeinek összegzésére. „Értékek fénykörében” című és „40 év értékkutatás és jelen országos értékvizsgálat: Adalék egy új nemzetstratégia megalapozásához” alcímű, félezer oldalas monográfiáját az Akadémiai Kiadó 2003-ben jelentette meg. A „jelen országos értékvizsgálat” kitétel két reprezentatív Gallup-felvételre utalt (2000 és 2001), melyekben a három axiológus törzsszerzője (Morris, Rokeach és Hofstede) modelljeivel vezérelt empirikus vizsgálatokkal világította meg a rendszerváltozás utáni hazai életvilág kulcsterületeit. A vállalkozás témájában egy OFA-pályázat kapcsán térképezte fel a fehér és szürke gazdaság közötti sávban imbolygó hazai vállalkozó sajátos kényszer-attitűdjeit, amiről a IAREP-SABE badeni (2001) és turkui (2002) konferenciáin számolt be. Az életminőség témakörében egyfelől a szolidaritás kultúrájának hatásmodelljét mutatta be empirikus adatokkal, másfelől az analitikusan elkülönített elégedettség versus boldogság részben különböző tényezői között derített fel eltérő értékeket (például a Morris-rendszerből az előbbinél a hedonistát, az utóbbinál a keresztényt). A politika értékrendszeri kapcsolódásában empirikus adatai megvilágították a jobb és baloldali szavazótáborok mellett a mindkettőn kívül eső, az urnáktól távol maradó passzívak értékorientációját, aminek széles spektruma az erkölcsi felháborodástól a gyámoltalan kiszolgáltatottság-érzésig terjed.

(5.2) Az évtized középső éveiben egyfelől László Ervin globalizálódás-elméletéhez kapcsolódva a spiritualitás és etika evolúciós lehetőségeinek problémáját vizsgálta (amiről egyebek között Vallás és globalizáció című Társadalomkutatás-cikkében írt). Másfelől empirikusan egy Jeges Sárával közösen jegyzett OTKA-projekt keretében a hazai egészségtőke szalutogenetikus tényezőit explorálta. Itt miután kutatótársával klinikai adatokkal hazai közegre validálta az Antonovsky-féle szalutogenezis-modellt a koherencia-attitűd egészségmegtartó, ill. visszaszerző hatásáról, azon a ponton lépett túl a nemzetközi kutatások state of the art-ján, hogy „az egészség titkaként” („the mystery of health”) valószínűsített attitűdnek magának is „mélyebb titkát” keresve, egy 1400 fős baranyai felvétel adatainak matematikai-statisztikai elemzésével hozták felszínre a koherencia-érzetben rejlő prométheuszi, apollói és keresztény értékeket. Első eredményeiket a Semmelweis Egyetem European Journal of Mental Health c. új folyóiratának induló számában publikálták. A kutatásnak a Széchenyi István Egyetem Losoncz Miklós által vezetett EU-projektjében („Corporate culture and regional embeddedness”) való folytatása az egészségtőke szalutogenetikus tényezőinek problémáját a nemzeti közösség szintjéig emelte. (Erről a Varga-Jeges-Losoncz szerzőtrió ugyanezen folyóirat 4. évfolyam 1. számában számolt be „Health capital in the Cis-Elbanian vs. Trans-Elbanian grand regions” címmel.)

(5.3) Miután a Delphi-metódust már a fentebb említett világnézet-szociológiai vitakötetben is a „világnézeti és politikai ökumené” nemzetstratégiai céljához hathatós eszközként ismerte fel, e módszer folytatásával több menetben próbálkozott. Először Értékek fénykörében c. könyvében szembesítette jobb és baloldali szerzők (Tellér Gyula és Kreutz Henrik versus Bayer József és Vitányi Iván), illetve közvetítő-integráló auktorok (Kulcsár Kálmán és Szelényi Iván) rendszerváltozást értelmező szempontjait a saját belátási szintjének emelésére. Majd Kreutz Henrik magyar származású nürnbergi professzor Angewandte Sozialforschung c. folyóirata Asphyxiation című angol-német-magyar különszámának szerkesztésében közreműködve, saját integráló kísérlettel („Roma locuta – causa incepta”: A rejoinder to Kreutz’ Delphi conclusion: „All roads lead to Rome – but some fail and lead to nowhere”) próbálta katalizálni a közös problémamegoldást. Jelenleg az Asphyxiation hazai folytatásaként Kulcsár Kálmánnal közös szerkesztésű kötetbe gyűjti a Delphi korábbi és új kontributorai széles világnézeti-politikai spektrumon elhelyezkedő csoportjait. A szenior szerkesztő: „A modernizáció, a rendszerváltozás és a magyar valóság” c. Delphi-vitaindítója első hozzászólójaként „Válság, érték, túlélés” címmel fejti ki reflexióit a mai globális válság Hofstede és mások (pl. D. Bell, Habermas, Wallerstein) által is valószínűsített értékrendszeri gyökereiről, ill. arról, hogy immár puszta túlélésünk követeli meg egészségtőkénk vészesen felgyorsult amortizációjának nemzeti összefogásban történő megállítását.

III.            MELLÉKLET

A jelölt tudományos munkáinak, alkotásainak – találmányainak, szabadalmainak – teljes jegyzéke, az esetleg hozzáfűzött megjegyzések, hazai és külföldi hivatkozások jegyzéke.

IV.       A MAGYAR TUDOMÁNYBAN MEGJELENŐ AJÁNLÁS

(Mintául ajánlható a Magyar Tudomány 2006. decemberi különszáma.)

Varga Károly Győrött született 1930-ban. A szociológiai tudomány doktora fokozatot 1984-ben nyerte el. Jelenleg a Széchenyi István Egyetem kutatóprofesszora. Szűkebb szakterülete: értékszociológia, szervezet- és kommunikáció-szociológia, szociálpszichológia.

Az MTA Szociológiai Kutatóintézet alapító tagja (1963). Nemzetközi összehasonlításban már a ’60-as évektől kutatta a magyar értékrendszert. 1970-től a teljesítmény-motiváció és hatalmi motiváció dinamikus összhatását vizsgálta a vegyipar és gyógyszeripar K+F projektjeinek eredményességére. Ebből írt kandidátusi disszertációja fő eredményeinek nyugati publikációja nyomán az ENSZ Iparfejlesztési Szervezete megbízta, hogy fejlődő országokban arbitrálja az emberi erőforrást fejlesztő tréningek gazdaságélénkítő hatását. Ezután az UNIDO egy 100.000 $-os O/HRD –project magyarországi vezetésével bízta meg, amihez az Építésgazdasági és Szervezési Intézetnél, majd folytatásának az Ipargazdasági Intézetnél talált fogadó kapacitást. 1990-ben a BKE c. egyetemi tanáraként részt vett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem alapításában, aminek szociológiai tanszékét 1993-ban alapította, majd öt évig vezette. Közben három évig a Magyar Gallup Intézet kutatási igazgatója is volt. Életművének fő vonulatát „Értékek fénykörében” címmel és „40 év értékkutatás és új országos értékvizsgálat: Adalék egy új nemzetstratégia megalapozásához” alcímmel az Akadémiai Kiadónál 2003-ban megjelent könyvében foglalta össze. Jelenleg közreműködik a „Vállalati kultúra és regionális beágyazottság” c., hat országot felölelő EU-projektben. Kilenc könyve jelent meg, 200-nál több tanulmánya, ugyanennyi konf.-adaléka ill. publicisztikája kb. egynegyede idegen nyelvű.

V.            AJÁNLÓK

Budapest, 2009. szeptember 4.