Károly és jómagam - mindkettőnk a magunk módján - már korán felismertük , hogy a társadalomtudósok maguk is részei az általuk tanulmányozott jelenségkörnek: ezért az értékek és a kultúra területén ki-ki csak a saját  kulturális hátteréből dolgozhat. Ehhez járulva könyve egyaránt válogat azt amerikai és a különféle európai tradíciókból: s tudományossága kapcsolatokat talál mindezek elemei között. Az ő gondja is az, ami az enyém: milyen gyakorlati segítséget tudunk felkínálni a mai társadalmak problémáinak megoldásához? (Geert  Hofstede szociálpszichológus , "business-thinker")

Varga Károly a magyar szociológia kiemelkedő egyénisége. Nemzetközileg is 2-3 évtizeddel megelőzte a mai szociológiában uralkodóvá váló "kulturszociológia" megközelítést.  Számomra meggyőző módon kezeli a tudomány és a társadalmi gyakorlat kapcsolatát. Kutatásait a weberi "értékmentesség" jegyében végzi. Tudja a kutató nem függesztheti fel értékeit, de a különböző világnézeti és polizikai álláspontok között békéltető , közvetítő (ökomenikus) szerepre törekszik. Beleértve az alkotó dialógust az olyan baloldali kutatókkal is , mint jómagam.  (szelényi Iván akadémikus , az Amerikai  Tudományos Akadémia tagja)

A didaktikus célt is vállaló szakkönyv diszciplináris alapossága és gondolatgazdagsága mellett kommunikatív („használóbarát”) közlésmódjával illeszkedik az egyetemi ifjúság és általában a mai értelmiség gondolkodásmódjához és problémaérzékenységéhez.(Hiszen több részlete évek óta tankönyvül szolgált a szerző egyetemi tanári gyakorlatában értékszociológiai, sőt általános szociológiai tantárgyaihoz).

Ugyanakkor, mint kutatásai jelentés a szerző több évtizedes empirikus értékszociológiai vizsgálatainak hozamából és két jelenlegi országosan reprezentatív felvétel adataiból empirikusan ellenőrzött elméleti modellt kínál. Olyan modellt, amely alapul szolgálhat a globalizálódó világban és egységesülő Európában elkerülhetetlen új nemzetstratégia kialakulásához. A mű a rendszerváltozás értékszociológiai értelmezésében - a hazai szociológiában elsőként hipotetizálja a civilizált világban  mega-léptékben észlelt posztmodern (emancipatórikus) értékváltozási trendnek a kelet és közép-európai politikai és társadalmi változásban játszott szerepét. E szerep lehetőségének hipotézisét empirikusan vizsgálja és a tényleges eredmények mértékében valószínűsíti.

Kimutatja továbbá, hogy ennek az önálló gondolkodásra és cselekvésre felszabadító, emancipációs bátorságnak, mint „eszközértéknek” a „célértékű” megfelelője nem más, mint a felvilágosult népesség által igényelt „életminőség”. Ennek a szociálpolitikában is központi jelentőségűvé vált fogalomnak az értelmezésében viszont felhasználja a közgazdasági Nobel-díjas Amartya Sen koncepcióját, mely szerint az élettel való elégedettségbe a fogyasztási javak mellett a saját funkció hasznosságának megtapasztalása is belejátszik. A monográfia szemléleti alapját az ún. „value advocany” helyett (amikor a szerző objektív kutatási eredményekként adják elő saját értékkötelezettségüket) az elismert értékvonatkozások nyílt vitára bocsátásának eltökéltsége, így az „értékdiskurzus általi értékőrzés és értékteremtés” vállalása képezi.

„Mondd, mit  érlel annak a sorsa…?” – A józsefattilai konok előrefrén szegeződik újból és újból a vallásosság alakulásának kemény adatait elemző szociológus elé.

A kihaló korosztályok és az iskolázatlan rétegek vallásosságától várható-e elmozdulás a fiatalok életérzésében is meggyökerezni képes és a kiművelt emberfők számára is rokonszenves vallás felé?

A pár éve elhunyt kiváló filozófus-teológus Nyíri Tamás mottója: „Nincs jövője az emberi kultúrának vallás nélkül, de akkor sincs, ha a vallások olyanok maradnak, amilyenek”, együtt a mesterének vallott  Karl Rahner „anonim kereszténység” koncepciójával – aminek Antall József  adott átható erejű megfogalmazást: „Európában az ateisták is keresztények” -, olyan nyitott kimenetelű prognózis-vázlatok, amik megvalósulásáról alakulóban lévő polgári társadalmunk világnézetileg tudatos és politikailag aktív tagjai döntenek.

Az ön-vezérelt polgári társadalom, amely a durva és ravasz ellehetetlenítés évtizedei útján újból szabaddá tette a történelmi vallások jövőjét, mostantól maga is igényli egy felnőtt, megbízható vallásosság-szindróma partneri támogatását. Éspedig azokban a küzdelmeiben, melyeket a jelenkori társadalom tipikus rendszerpatológiájával, a manipulációval szemben kell megvívnia. Már Marx Weber észrevette, hogy a tisztes iparkodásban boldogulást kereső polgár létfeltételei kedveznek az etikus világszemlélet kifejlődésének.

Tehát nem esélytelen az egymásra találás és sikeres együttműködés a megújuló vallásosság-szindróma és az új polgári társadalom értékkonzervatív és értékteremtő erői között.

Számos oka van annak, hogy korunk termelésében a minőség dimenziójának a kibontakoztatása került az első helyre, ami egyszerre jelent új technikát, technológiát, szervezettséget, új terméket és azt az új embert, aki mindezt megtervezi, létrehozza és alkalmazni tudja.

Nem a hagyományos módon értelmezett szorgalom, pontosság vagy izomintenzivitás növeléséről van szó, hanem a tervező-termelő egyén  illetve a munkaszervezet szemléletváltásáról. Olyan új magatartásról tehát, mely az ember belső tartalékainak fe4ltárására, tudásának maradéktalan érvényesítésére, merev kompetenciahatárainak kiszélesítésére, teljesítményének és a sikernek összekapcsolására, rugalmasságra és kritikus állásfoglalásra ösztönzi.

A szerző klasszikus elméleti alapokra támaszkodva és mai kísérleteket magyarázva, értelmezve fejti ki álláspontját, tanulmányozva a kérdéskör amerikai és nyugatnémet forrásait.

Szuverén kutatója e nagyon új és izgalmas szociálpszichológiai területnek. A vizsgálatok, kísérletek elsősorban ipari-kereskedelmi terepen folynak, a pszichológusok azonban e munkát a népgazdaság minden alkotó szektorában nagy haszonnal tanulmányozhatják.

Vállalati szervezetfejlesztés a felvétel- visszajelzés (FV) módszerével

Budapest, 1985

Tartalom:

1. Bevezető: tisztázandó alapfogalmak
2. Egy fevétel- visszajelzés típusú szervezetfejlesztési akciókutatás bemutatása
3. A fevétel- visszajelzés módszerének és eredményeinek részletes ismertetése

Budapest, 1985

Tartalom:

Varga Károly:Bevezető a szervezetfejlesztési füzetek 3. számához

Kaucsek György:Mit várhatunk e füzetekben beszámolt szervezetfejlesztéstől?

Kovács Sándor:A megegyezéses célkitűzéssel történő vezetés rendszerének kifejlesztése akciókutatással
 

Teamépítés és konfliktuskezelés a megegyezéses teljesítményértékelésben

Budapest, 1987

Készítettek: Varga Károly - Zettisch Nándor

Tartalom:

Előszó

I.   Bevezető és témavázlat

II.  Intézményszempontú vagy személyiség szempontú közelítés

III.  Attitüdinális modernizáció és teljesítménymotiváció

IV.  Modernizálódás: Az intézményrendszer rugalmassága

V.  Az Annenberg School of communications irányzata

VI. Tömegkommunikáció a társadalom közegében

VII. A kommunikációs modell és a „beleérzés” kélpessége

VIII. Modern magyarság – érett szocializmus

IX.   Irodalom

Izgalmas és termékeny területre indult a könyv szerzője, amikor korunk és társadalmi rendszerünk egyik legjelentősebb gazdasági elméletét – Kornai János: A hiány című könyvének elemzéseit, bizonyításait - a társadalom-lélektan területére vetítette.

Hiszen mindennapi tapasztalataink is markáns összefüggések érvényesülnek az emberi erőforrás sorsát illetően – egy erőforrás-korlátos gazdaságban, a munkakedv vagy munkafegyelem kényszerű és hamis alternatíváiban, az „emberi tényező” szerepét leértékelő

„hiánygazdaság” viszonyai között: nap mint nap érzékeljük, ahogyan eltorzul az eladók és vevők pszichikai attitűdje, nem ismeretlen az ellenszenvező légkör destrukciója sem vagy a „társadalmi csapdáknak” felemás gazdasági viszonyok alapján szövődő rendszere.

Varga Károly azonban nemcsak a gazdasági-társadalmi „ördögi kör” szemléletes leírását, elemzését adja izgalmas, szellemes tanulmányában, de programot is kínál: jelzi a kitörés lehetőségét a torzító összefüggések közül.

A szerző a vegyipari kutatások sikeressége, illetve kudarcai okát keresi a pszichológiai és szociológiai megközelítés egységében.

A felkészültséget és tehetséget eleve feltételezve a motiváció szerepét vizsgálja a kutatói eredményességen – eredménytelenségen belül.

A vizsgálatban alkalmazott, a nemzetközi irodalomban leírt műszereket a hazai viszonyokhoz igazította. Feltárta – többek között – az egyén és a kutatócsoport motivációinak összefüggéseit; az eredmények egzaktságát matematikai számítások biztosítják. A szerző a kérdést a marxi antropológia és munkaszociológia fogalmi rendszerében értelmezi.

Könyve erős elméleti szemlélete ellenére százmilliós nagyságrendű ipari kutatások hatékonyabb megszervezésében segítheti a felső ipari vezetés munkáját.

Tartalom:

Cserés Miklós előszava

Bevezetés

ELSŐ RÉSZ

A tömegkultúra logikai modellje

1. Táncdalfesztivál és NB I/B
2. A kultúra túlélési elmélete
3. Műsorpolitikai következtetések és javaslat a kulturális túlélési elmélet hazai empirikus felülvizsgálatára

MÁSODIK RÉSZ

Az ízléskörök tartalma és társadalmi meghatározottsága

1. A szociológiai és esztétikai szemléletkülönbözősége
2. Világosan megkülönböztethetjük az ízléskörök határait
3. A modális ízléskör tartalma és a feszültségkezelés társadalmi funkciója
4. Az ízléskörök társadalmi megalapozottsága
5. Az alacsonyabb kultúrák archimédeszi pontjai

A munka nemzetközileg egységesített szociológiai módszerrel hasonlítja össze a magyar egyetemi ifjúság életfelfogását amerikai, norvég, japán, indiai és lengyel egyetemi hallgatók életfelfogásával, ezzel értékes adatokat szolgáltatva a nemzeti karakter kategóriájának tudományos igényű meghatározásához.

A vizsgálati adatok megbízhatóságát nagyban növeli a fejlett matematikai módszerek - elsősorban a magyar szociológiai kutatásban először szerepet kapó faktoranalízis - alkalmazása, amelynek segítségével többek között azt is ellenőrizni lehet, hogy a felmérés alapjául szolgáló közös kérdőív egyes fogalmain ugyanazt értik-e a megkérdezettek Debrecenben és Budapesten, mint Varsóban és Los Angelesben vagy Bombayben

A rendkívül gazdag számszerű anyagot ábrák és diagrammok teszik szemléletessé.